A csodáért sokszor imádkozunk, kérjük, várjuk, óhajtjuk, kergetjük, mint egy álmot, de van, hogy egyszerűen csak ránk talál, mintha pontosan tudná, rá van szükségünk. Nem is kell kérni, csak az ölünkbe hullik, átkarol és felmelegít, mosolyt csal az arcunkra és el sem hisszük, hogy minket választott…
Ilyen volt nekem Réka, a találkozásunk története is ezt mutatja már:
Aki ismer, tudja, mióta vágyakozom arra, hogy legyen asszisztensem, de azt is tudják rólam, akik részei életemnek, hogy nagyon nehezen adom meg magam, ha segítségkérésről van szó. Sokáig féltem elfogadni mások segítségét, azt gondoltam, amit meg tudok csinálni, azt mások nem tudják úgy, ahogy én csinálom, és azt is elhittem, hogy kérni a gyengeség jele, vagy ha nem is az, de legalábbis olyan luxus, amit csak a NAGYOK érdemelnek meg. Cégvezetők, menedzserek, híres és nagyon elfoglalt emberek vesznek maguk mellé szakmai segítőket… Aztán történt egy-két olyan dolog az életemben, ami erre ráerősített: néhány szerencsétlen együttállásban kellett megtapasztalnom, milyen, amikor azok, akiket segítségnek hívtál, cserben hagynak. Ettől méginkább elbizonytalanodtam, mégis volt egy hang, ami arra hívott: „Ne add fel, higgy, ahogy eddig hittél és minden kisimul.”
A tavalyi év ugyanis arra is megtanított, hogy amiben – most már tudom, tévesen – hittem inkább hátráltat, mint előre visz, hogy nem vagyok gyenge, ha segítséget kérek, nem mindenki megtörni jön hozzám és, hogy ha olyan szakértőkkel, kollégákkal veszem magam körül, akik azt, amiben nagyon jók, sőt jobbak, mint én, szívesen dobják a közösbe, erősebbé, sőt egészebbé válok! Ma a szervezetfejlesztésben már el sem tudnám képzelni coach, tréner, tanácsadó kollégáim nélkül a működésünket. Szakmai műhelyként érzem, egyek vagyunk filozófiában, célokban és útkeresésben!
Néhány hete aztán újra foglalkoztatni kezdett a gondolat: az álom, amit a NewDoor testesít meg, olyan elárvult marad, amilyen akkor volt, ha nem adok támaszt neki egy hozzáértő kéz által. Olvasgatva posztokat és cikkeket ráleltem egy kedves ismerősöm ajánlásával Réka írásaira a „Minden, ami külföld” oldalon, majd tovább olvasgattam őt és azt éreztem, úgy ír, ahogy én, ha nem jobban. A mélyembe látott minden szava, amit és ahogy keretezte gondolatait, éreztem, máris kezet fogtunk… Elhatároztam, megkeresem őt és megkérdezem, lenne-e társam a NewDoor „gondozásában”.
Be is írtam a naptáramban, mikor keresem majd meg, amikor is egy hétvégi tanfolyamon összetalálkoztunk. Először fogalmam sem volt arról, hogy ő az a Réka, akit keresni akartam, majd mikor az első térning nap után összeállt bennem a kép, másnap már úgy mentem hozzá, hogy felkértem, legyen a segítőm.
Rékával közös vállalásunk, hogy a NewDoor közösséget építjük, ápoljuk. Azt a közösséget, melynek szlogenjét már ő adta!
Ő lesz, aki a rendezvények szervezésén túl a Facebook oldalt kezeli majd, ő lesz a brand és a közösség közötti kapocs, a kommunikáció csatornája, és sok közösen választott téma kapcsán olvashatjátok majd lélekemelő, inspiráló írásait is. Minden, amit láttok majd az oldalon vizualitásának hozzáértéséről tanuskodik majd, ebben biztos vagyok!
Remélem, nagyon sokáig marad velem, velünk! Vele biztosan „Ajtót nyitunk a változásra”!
· Antóny Kornélia ·
