Mi ez a kifejezés? Mit jelent a karantén? Miről szól ez a fogalom úgy általában és a mostani időszakban? Bezártság vs. szabadság? Sokakat érintő téma/témák következnek.
A helyzet az, hogy a mostani időszakban nagyobb figyelmet és jelentőséget kapott a karantén fogalma. Először is jöjjön egy kis karanténmagyarázó. A karantén (vagy vesztegzár – már az elnevezés is ijesztő) általában azt jelenti, hogy elkülönítenek olyan személyeket, akik feltételezhetően fertőző betegek azoktól, akik még nem mutatnak tüneteket, ennek alapvető járványügyi célja a betegség terjedésének megakadályozása. Egyébként a karantén a történelem során nagyon sokáig egy bizonyos hely volt, tehát oda gyűjtötték össze a fertőzött embereket.
Manapság egy-egy járványveszély kialakulásakor a társadalmi távolodás, közösségi távolságtartás (social distancing) célja a fertőző betegség terjedésének megakadályozása vagy lelassítása. Az államok stratégiája az új járványok kitörésekor a társadalmi kapcsolatok csökkentése a fertőzést hordozó személyek és a nem fertőzött személyek közötti kapcsolat valószínűségének minimalizálása érdekében. Ennek egyik eszköze a karantén, ami lehet önkéntes elkülönülés, de lehet hagyományos, hatósági kényszerrel és szabályzókkal történő kényszerintézkedések sorozata is.
Mostmár értjük a karantén jelentését, ami egyfajta elszigetelődést, korlátozást, bezártságot hordoz magában. És itt jön képbe a „Karantéma”.
Sokan élünk láthatatlan karanténban, sokan még csak nem is tudjuk, hogy létezik ilyen, hogy minket is körülvesz. Tavaly, a COVID első hulláma miatt sokan bezárkózni kényszerültünk. Voltak, akik a home office áldásos előnyeit, a kijárási korlátozás menedékét élvezettel ölelték magukhoz. Élveztük a csendet, azt, hogy nem kell autóba ülni, buszra szállni és, hogy a boltba is „ér” mackónadrágban maradva elsétálni, vagy az aznapi meeting-en rövidnadrágban ülhetünk, úgysem látja senki. Ám mikor a kanapé és az íróasztal közötti séta már látható nyomot hagyott a szőnyegen, vagy nem mehettünk el a barátnőinkkel a kedvenc kávézónkba, illetve a gyerekünket nem tudtuk levinni a játszótérre, kezdtek a dolgok átértékelődni és feltettük a kérdést: „A karantén szabadságát vagy rabságát éljük?”
A bezártság ideje alatt olyan félelmekkel szembesülhettünk, amelyektől a megszokott, pörgős életünk megkímélt bennünket. Mert vagy nem volt időnk magunkra figyelni, vagy a helyzet, a környezet nem volt hozzá megfelelő. Most képzeld el, mi volt a karantén előtt! Reggel felkeltünk, elrohantunk a munkába, onnan sportolni vagy a gyerekért, délután játszótér, aztán vacsorakészítés, fürdetés, miegymás, hullafáradtan bezuhantunk az ágyba és másnap minden kezdődött elölről. Gondolkodni sem sok időnk volt, nemhogy érezni bármi olyat, amit addig nem. Jött a karantén, kénytelenek voltunk/vagyunk szembenézni a negatív érzéseinkkel, érzelmeinkkel és fel kell vállalni konfliktusokat, akár magunkkal, akár másokkal.
Ennek ellenére ezektől a konfliktusoktól a nyári nyitás alkalmával nagyon sokan elkezdtek menekülni, ahelyett, hogy megtalálták és megszüntették volna az okokat. Az újabb zárás után pedig kezdődött minden elölről, még erősebben. Hogy miért? Mert az emberek nagy része kívülről várja a megoldást, a jóllétet, a boldogságot, külső tényezőkhöz köti a pozitív megéléseket. Pedig belsőnket, az erőnket, a szívünket kell arra használni, hogy jobban legyünk és jóban legyünk – magunkkal és másokkal. Igen, ez munka, dolgozni kell rajta és igen, kellemetlenségekkel is járhat egy-egy felismerés. De a végeredmény még mindig jobb, mintha azt csináljuk, hogy inkább nem veszünk tudomást a problémáink gyökeréről azért, hogy ne fájjon.
Mi a megoldás? Gyakorlatilag, a külső körülményektől függetlenül mindannyian valamiféle karanténban élünk, korlátozzuk magunkat, a lehetőségeinket, a biztonságunkat, a szárnyalásunkat. Az, hogy mi tart bennünket bezárva, vagy épp mivel zártuk össze magunkat, az egyéni megéléseinktől függően lehet teljesen különböző. A ’Karantéma’ arról szól, hogy megkeressük az okokat, magunkba nézzünk, illetve segítsünk Nektek abban, hogy rálássatok arra, mi van bennetek bezárva és hogyan találhatjátok meg a kulcsot. Mert kiút, megoldás mindig van. Minden ajtónak és minden szívnek van kulcsa.
