Az elmúlt évek során, a saját önismereti utamon nyilvánvalóan az elfogadás témaköre is beúszott (mit beúszott, betört) az életembe. Rengetegen vagyunk, sokfélék, különböző külsővel, tulajdonságokkal, véleményekkel.
És természetesen itt jön képbe a sérültek világa. Ami a mi világunk is. Együtt élünk a Földön és ők is ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. És erről eszembe jutott az ő kitartásuk.
Hosszú ideig sportolóként éltem az életem, a szüleim pedagógusok voltak, így adja magát, hogy a négyévente megrendezésre kerülő Olimpiai Játékok közvetítései alkalmával kiabálva szurkolok a magyaroknak. És nem csak az „épek” versenyein, hanem a Paralimpiai Játékokon is.
És akkor el is érkeztünk a mai témához. A parasportolók a legékesebb példái annak, hogy lehetetlen nem létezik, csak elegendő elszántságra és megingathatatlan hitre van szükség ahhoz, hogy elérhessük a céljainkat.
De miért is van ekkora jelentősége a kitartásnak?
Először is definiáljuk, mit is jelent ez a kifejezés. Vagyis, ha pontos akarok lenni, szubjektív magyarázat következik.
Nekem a kitartással összefügg a szenvedély. Elég hosszú utat jártam be ahhoz, hogy már ne akarjak olyan munkát végezni, amit nem szeretek, vagy olyan dolgot elérni, amit nem is igazán szeretnék szívből. Vannak céljaim, és ezekért teszek is, de ha nem jó kedvvel csinálom hosszú távon, ott valami nem stimmel. Nyilván vannak olyan momentumok, olyan feladatok, amiket nehezebben oldok vagy csinálok meg, de ha tudom, hogy ez szükséges a következő lépéshez, akkor megteszem, hiszen a célom felé hajt a szenvedély. Tehát gyakorlatilag arról van szó, hogy lehet bármi a célom, ha nem szívből jön, ha nem kötnek hozzá érzelmek, akkor hiányzik a szenvedély, ergo sosem lesz akkora kitartásom, mint amire szükség lenne.
És vajon tanulható-e a kitartás?
Jó hírem van, ez a képeség is fejleszthető. Az első lépés, hogy találd meg azt, ami igazán érdekel! Nehéz olyan célok felé lépkedni és azokért dolgozni, amelyek nem igazán fontosak számodra. Tehát meg kell keresni azokat a tevékenységeket, amelyek örömmel töltenek el.
A következő lépés a gyakorlás. Igen, bele kell tenni a munkát. Csinálni kell. Ha sokat gyakorolsz valamit, egyre jobb és jobb leszel benne, ami elégedettséget generál, jónak érzed magad az adott tevékenységben, azaz sikerélményt generálsz.
Van egy nagy célod? Nagyon jó. De! Állíts magad elé kisebb célokat is az ehhez vezető úton! Ezeket rövidebb idő alatt tudod teljesíteni, növelik a sikereid számát (ezáltal a sikeresség érzését), ettől pedig újra és újra lendületet kapsz a nagy célhoz vezető úton.
Napi visszatekintés? Igen!
Minden este, a napod végeztével szánj pár percet arra, hogy végiggondolod az adott nap eseményeit. Meditálhatsz, írhatsz naplót, vagy végezhetsz hálagyakorlatot. Vagy akár azt is leírhatod, hogy adott napon éppen mi volt az a három dolog, amit a legjobban csináltál és mi volt az a három, amit legközelebb máshogyan fogsz. Ez a gyakorlat, bármelyik is legyen számodra megfelelő, segít abban, hogy ráébredj, mi az, ami a sikereidet szolgálja és mi az, ami nem.
És hogy egy kicsit visszakanyarodjunk a végén a bevezetőhöz:
Mindegy, hogy honnan jöttél. Mindegy, milyen sérüléseid vannak, vagy milyen hiányosságaid. Ember vagy. Egy életed van. Higgy magadban! Élj szívből! Légy szenvedélyes és higgy abban, amit csinálsz!
• P.R. •
