𝗔𝘇 𝘂𝘁𝗼́𝗯𝗯𝗶 𝗶𝗱𝗼̋𝘀𝘇𝗮𝗸 (𝗹𝗲𝗴𝘆𝘂̈𝗻𝗸 𝗼̋𝘀𝘇𝗶𝗻𝘁𝗲́𝗸, 𝗴𝘆𝗮𝗸𝗼𝗿𝗹𝗮𝘁𝗶𝗹𝗮𝗴 𝗮𝘇 𝗲𝗹𝗺𝘂́𝗹𝘁 𝗺𝗮́𝘀𝗳𝗲́𝗹 𝗲́𝘃), 𝘀𝗼𝗸𝘂𝗻𝗸𝗻𝗮𝗸 𝗻𝗲𝗺 𝘃𝗼𝗹𝘁 𝗸𝗼̈𝗻𝗻𝘆𝘂̋. 𝗡𝗲𝗸𝗲𝗺𝘀𝗲𝗺. 𝗦𝗼𝗸𝘀𝘇𝗼𝗿 𝗲́𝗿𝗲𝘇𝘁𝗲𝗺 𝗺𝗮𝗴𝗮𝗺 𝗿𝗼𝘀𝘀𝘇𝘂𝗹, 𝗻𝗲𝗵𝗲𝘇𝗲𝗻 𝘃𝗶𝘀𝗲𝗹𝘁𝗲𝗺, 𝗮𝗺𝗶 𝘁𝗼̈𝗿𝘁𝗲́𝗻𝗶𝗸, 𝗱𝗲 𝘃𝗮𝗹𝗮𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗺𝗲́𝗴𝗶𝘀 𝘀𝗶𝗸𝗲𝗿𝘂̈𝗹𝘁 𝗯𝗲𝗹𝗼̋𝗹𝗲 𝗮𝗹𝗲𝗴𝗷𝗼𝗯𝗯𝗮𝘁 𝗸𝗶𝗵𝗼𝘇𝗻𝗼𝗺. 𝗜́𝗴𝘆 𝗶́𝗿𝘁𝗮𝗺 𝗺𝗮𝗴𝗮𝗺𝗻𝗮𝗸 𝗲𝗴𝘆 𝗹𝗲𝘃𝗲𝗹𝗲𝘁, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗹𝗲𝗴𝘆𝗲𝗻 𝗺𝗶𝘁 𝗼𝗹𝘃𝗮𝘀𝗻𝗶 𝗲𝗹𝗲́𝗴𝗲𝗱𝗲𝘁𝗹𝗲𝗻 𝗻𝗮𝗽𝗼𝗸𝗼𝗻. 𝗝𝗮𝘃𝗮𝘀𝗹𝗼𝗺,𝗸𝗲𝗱𝘃𝗲𝘀 𝗼𝗹𝘃𝗮𝘀𝗼́, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗸𝗼̈𝘃𝗲𝘀𝗱 𝗮 𝗽𝗲́𝗹𝗱𝗮́𝗺𝗮𝘁, 𝗲́𝘀 𝗶́𝗿𝗷 𝗺𝗮𝗴𝗮𝗱𝗻𝗮𝗸, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗶𝗴 𝗹𝗲𝗴𝘆𝗲𝗻 𝗲𝗺𝗹𝗲́𝗸𝗲𝘇𝘁𝗲𝘁𝗼̋𝗱 𝗮𝗿𝗿𝗼́𝗹, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗲𝗴𝘆𝗰𝘀𝗼𝗱𝗮 𝘃𝗮𝗴𝘆!
Kedves Én!
Azért írok most Neked, mert van pár olyan dolog, amiről szeretném, ha tudnál.
Tudom, hogy nehezedre esik a jó oldalat nézni minden másodpercben, de tudnod kell, hogy sokkal több pozitív dolog van benned, mint amit gyakran gondolsz vagy elhiszel magadról. Sokszor figyeltelek, hogy amikor odakint minden romba dőlt, te valahogy mégis házat építettél a romokból.
Tudom, hogy sokszor vagy hisztis, fáradt és stresszes, de azt is tudnod kell, hogy ilyenkor is ugyanaz a csodálatos ember vagy, mint amilyennek születtél. És nem kell elrejtened ezeket az érzéseket, hiszen ettől még ugyanúgy ember vagy, lehetsz fáradt, lehetsz szomorú, toporzékolhatsz, mint egy kisgyerek, csak engedd ki magadból és lépj tovább!
Tudom, hogy sokszor úgy érzed, elrontasz dolgokat, de még ha így is van, ne gondold azt, hogy összedől a világ, hiszen mindenki a hibáiból és a tévedéseiből tanul, és bár közhelynek tűnik, ezek visznek előre. Ezek segítenek a kreativitásban, a megoldásokban, hogy a következő alkalommal már máshogy tudd csinálni. Ha valami nem működik elsőre, majd legközelebb sikerül, ettől nem leszel kevesebb. Sőt, több leszel, hiszen tudom, hogy újra belevágsz.
Tudom, hogy sokszor érzed magad egyedül, ám jó, ha tudod, hogy van egy maroknyi ember, akik olyannak látnak, mint amilyen mindig is szerettél volna lenni és úgy szeretnek, úgy fogadnak el, ahogy vagy. Akkor is, ha rossz napod van és akkor is, ha ugrálsz örömödben. Ők kincsek az életedben, akiket már megtaláltál a gyerekkorodban rajzolt kincses térképed segítségével és hidd el, nem vagy magányos.
Tudom, hogy nem hiszed magad elég jónak, de hidd el, hogy valaki téged választ majd maga mellé, mert pontosan illik majd a kezed a kezébe, az életed az életéhez és nem kell majd amiatt magyarázkodnod, aki vagy. És az, hogy ha épp nem vagy jól, nem jelenti azt, hogy ne lennél elég jó.
Tudom, hogy azt hiszed, kevés vagy ahhoz, hogy előre lépj, azonban hidd el, hogy minden egyes nappal, minden egyes perccel egyre több és több leszel. Mindig fejlődsz, jobb leszel és hiába gondolod, hogy nem vagy elég jó, tudd, hogy egyre jobb és jobb leszel abban, amit csinálsz és abban, ahogy élsz.
Ha valaki már nem része az életednek, az nem azt jelenti, hogy veled van a baj, csupán azt, hogy az utatok már nem egy irányba vezet. Légy neki hálás azért, amit egymásnak adtatok és hidd el, hogy a saját utadon mindig azokkal találkozol és azok sétálnak veled, akik a legjobbak számodra.
Tudd, hogy lehet rossz napod, lehetsz szomorú, sírhatsz, ehetsz csokit este, ha úgy tartja kedved és nézhetsz ’egészcsomagzsebkendőttelesírós’ filmeket. Hiszen ki más tudná jobban, hogy te épp mitől érzed magad jól?
Mindenben jó vagy, amit épp csinálsz, nem tudod elrontani, egyedi vagy, különleges, hiszen belőled csak egy van. Ez a te életed. Higgy magadban, a megérzéseidben, a képességeidben és tudd, hogy én mindig itt leszek veled és neked.
Szeretlek,
Én
– P.R. –
