𝐈́𝐦𝐞, 𝐞𝐠𝐲 𝐤𝐢𝐬 𝐬𝐳𝐨̈𝐬𝐬𝐳𝐞𝐧𝐞𝐭 𝐚𝐫𝐫𝐨́𝐥, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐦𝐢𝐭 𝐢𝐬 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭 𝐚 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭. 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐢𝐧𝐭𝐞𝐦.
Az utóbbi időben egyébként is, a járvány miatt pedig most extrán nagyon sokat hallunk, olvasunk és talán még beszélünk is a szeretetről. A helyzet ezzel a látszólag nagyon egyszerű érzelemmel (vagy mivel?) viszont az, hogy sokunknak gondjai vannak vele. Igen, nekem is. De van egy jó hírem, a szereteten igenis lehet dolgozni.
Bár a szeretet nagy általánosságban és a köztudatban egy érzésként él, aki egy kicsit is jobban belemerül a témába, vagy spirituális úton lépked, idővel rájön, hogy a szeretet amellett, hogy egy érzés, egy képesség is. És mint olyan, tanulható, fejleszthető, csiszolható. Gyakorolni lehet. Sőt, nem lehet, kell.
Persze a nagy részét életünk elején sajátítjuk el, mint megannyi más képességnek és érzelemnek, így nagy szerepe van a későbbi életünkben annak, hogy gyerekként mennyit kapunk a szeretetből. És az sem mindegy, hogy milyen minőségben. Felnőttként sokan épp ezen tapasztalatok miatt nem tudják befogadni a másoktól érkező szeretetet, arról nem is beszélve, hogy, mivel nagyon nem vagyunk egyformák, mindegyikünknek más a valósága, ezáltal máshogy szeretünk és máshogyan fogadunk el szeretetet. Tehát nincs két egyforma szeretet. Ahogy én máshogy írok, máshogy énekelek vagy máshogy rúgok bele egy labdába, mint te, úgy máshogy is szeretek. Ez pedig sokak életében félreértésekhez, csalódottsághoz, értetlenséghez vezet.
Gabriel García Márquez Nobel-díjas író 13 jó tanács az élethez című gyűjteményében azt fogalmazta meg, hogy mire van szüksége a léleknek ahhoz, hogy boldog legyen. Több tétel is a szeretetről szól, a harmadik pont viszont örökérvényű igazságot tartalmaz. Hiszen, mivel mindannyian máshogy szeretünk, nem a kapás, hanem az adás a lényeg.
𝘕𝘦𝘮 𝘢𝘻𝘦́𝘳𝘵 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘭𝘦𝘬, 𝘢𝘬𝘪 𝘵𝘦 𝘷𝘢𝘨𝘺, 𝘩𝘢𝘯𝘦𝘮 𝘢𝘻𝘦́𝘳𝘵, 𝘢𝘬𝘪 𝘦́𝘯 𝘷𝘢𝘨𝘺𝘰𝘬 𝘮𝘦𝘭𝘭𝘦𝘵𝘵𝘦𝘥.
𝘚𝘦𝘯𝘬𝘪 𝘴𝘦𝘮 𝘦́𝘳𝘥𝘦𝘮𝘭𝘪 𝘮𝘦𝘨 𝘢 𝘬𝘰̈𝘯𝘯𝘺𝘦𝘪𝘥𝘦𝘵, 𝘢𝘬𝘪 𝘱𝘦𝘥𝘪𝘨 𝘮𝘦𝘨𝘦́𝘳𝘥𝘦𝘮𝘭𝘪 𝘢𝘻 𝘯𝘦𝘮 𝘧𝘰𝘨 𝘴𝘪́𝘳𝘢́𝘴𝘳𝘢 𝘬𝘦́𝘴𝘻𝘵𝘦𝘵𝘯𝘪.
𝘊𝘴𝘢𝘬 𝘮𝘦𝘳𝘵 𝘷𝘢𝘭𝘢𝘬𝘪 𝘯𝘦𝘮 𝘶́𝘨𝘺 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵 𝘵𝘦́𝘨𝘦𝘥, 𝘢𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘵𝘦 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘯𝘦́𝘥, 𝘢𝘻 𝘮𝘦́𝘨 𝘯𝘦𝘮 𝘫𝘦𝘭𝘦𝘯𝘵𝘪, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘯𝘦𝘮 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵 𝘵𝘦́𝘨𝘦𝘥 𝘴𝘻𝘪́𝘷𝘦 𝘮𝘪𝘯𝘥𝘦𝘯 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘦𝘵𝘦́𝘷𝘦𝘭.
𝘈𝘻 𝘪𝘨𝘢𝘻 𝘣𝘢𝘳𝘢́𝘵 𝘢 𝘬𝘦𝘻𝘥𝘦𝘵 𝘧𝘰𝘨𝘫𝘢 𝘦́𝘴 𝘢 𝘴𝘻𝘪́𝘷𝘦𝘥𝘦𝘵 𝘴𝘪𝘮𝘪́𝘵𝘫𝘢.
𝘈𝘬𝘬𝘰𝘳 𝘢 𝘭𝘦𝘨𝘦𝘭𝘷𝘪𝘴𝘦𝘭𝘩𝘦𝘵𝘦𝘵𝘭𝘦𝘯𝘦𝘣𝘣 𝘷𝘢𝘭𝘢𝘬𝘪 𝘩𝘪𝘢́𝘯𝘺𝘢, 𝘢𝘮𝘪𝘬𝘰𝘳 𝘮𝘦𝘭𝘭𝘦𝘵𝘵𝘦𝘥 𝘶̈𝘭 𝘦́𝘴 𝘵𝘶𝘥𝘰𝘥, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘴𝘰𝘴𝘦𝘮 𝘭𝘦𝘩𝘦𝘵 𝘢 𝘵𝘪𝘦́𝘥.
𝘚𝘰𝘴𝘦 𝘧𝘦𝘭𝘦𝘫𝘵𝘴 𝘦𝘭 𝘮𝘰𝘴𝘰𝘭𝘺𝘰𝘨𝘯𝘪. 𝘔𝘦́𝘨 𝘢𝘬𝘬𝘰𝘳 𝘴𝘦𝘮, 𝘢𝘮𝘪𝘬𝘰𝘳 𝘴𝘻𝘰𝘮𝘰𝘳𝘶́ 𝘷𝘢𝘨𝘺. 𝘓𝘦𝘩𝘦𝘵, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘷𝘢𝘭𝘢𝘬𝘪 𝘣𝘦𝘭𝘦𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵 𝘢 𝘮𝘰𝘴𝘰𝘭𝘺𝘰𝘥𝘣𝘢.
𝘓𝘦𝘩𝘦𝘵, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘤𝘴𝘢𝘬 𝘦𝘨𝘺 𝘦𝘮𝘣𝘦𝘳 𝘷𝘢𝘨𝘺 𝘦𝘻𝘦𝘯 𝘢 𝘷𝘪𝘭𝘢́𝘨𝘰𝘯, 𝘥𝘦 𝘷𝘢𝘭𝘢𝘬𝘪𝘯𝘦𝘬 𝘵𝘦 𝘫𝘦𝘭𝘦𝘯𝘵𝘩𝘦𝘵𝘦𝘥 𝘮𝘢𝘨𝘢́𝘵 𝘢 𝘷𝘪𝘭𝘢́𝘨𝘰𝘵.
𝘕𝘦 𝘷𝘦𝘴𝘻𝘵𝘦𝘨𝘦𝘴𝘥 𝘪𝘥𝘰̋𝘥𝘦𝘵 𝘢𝘳𝘳𝘢, 𝘢𝘬𝘪 𝘯𝘦𝘮 𝘵𝘢𝘳𝘵 𝘵𝘦́𝘨𝘦𝘥 𝘦́𝘳𝘥𝘦𝘮𝘦𝘴𝘯𝘦𝘬 𝘢𝘳𝘳𝘢, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘷𝘦𝘭𝘦𝘥 𝘵𝘰̈𝘭𝘵𝘴𝘦.
𝘈 𝘴𝘰𝘳𝘴 𝘵𝘢𝘭𝘢́𝘯 𝘢𝘻𝘵 𝘢𝘬𝘢𝘳𝘫𝘢, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘴𝘰𝘬 𝘯𝘦𝘮 𝘮𝘦𝘨𝘧𝘦𝘭𝘦𝘭𝘰̋ 𝘦𝘮𝘣𝘦𝘳𝘳𝘦𝘭 𝘵𝘢𝘭𝘢́𝘭𝘬𝘰𝘻𝘻 𝘮𝘪𝘦𝘭𝘰̋𝘵𝘵 𝘮𝘦𝘨𝘪𝘴𝘮𝘦𝘳𝘦𝘥 𝘢𝘻 𝘪𝘨𝘢𝘻𝘪𝘵, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘮𝘪𝘬𝘰𝘳 𝘦𝘻 𝘮𝘦𝘨𝘵𝘰̈𝘳𝘵𝘦́𝘯𝘪𝘬 𝘪𝘨𝘢𝘻𝘢́𝘯 𝘩𝘢́𝘭𝘢́𝘴 𝘭𝘦𝘨𝘺𝘦́𝘭 𝘦́𝘳𝘵𝘦.
𝘕𝘦 𝘴𝘪́𝘳𝘫, 𝘮𝘦𝘳𝘵 𝘷𝘦́𝘨𝘦 𝘭𝘦𝘵𝘵! 𝘔𝘰𝘴𝘰𝘭𝘺𝘰𝘨𝘫, 𝘮𝘦𝘳𝘵 𝘮𝘦𝘨𝘵𝘰̈𝘳𝘵𝘦́𝘯𝘵.
𝘔𝘪𝘯𝘥𝘪𝘨 𝘭𝘦𝘴𝘻𝘯𝘦𝘬 𝘦𝘮𝘣𝘦𝘳𝘦𝘬, 𝘢𝘬𝘪𝘬 𝘮𝘦𝘨 𝘧𝘰𝘨𝘯𝘢𝘬 𝘣𝘢́𝘯𝘵𝘢𝘯𝘪, 𝘵𝘦𝘩𝘢́𝘵 𝘯𝘦𝘮 𝘴𝘻𝘢𝘣𝘢𝘥 𝘧𝘦𝘭𝘢𝘥𝘯𝘰𝘥 𝘢 𝘩𝘪𝘵𝘦𝘵. 𝘊𝘴𝘢𝘬 𝘭𝘦́𝘨𝘺 𝘰́𝘷𝘢𝘵𝘰𝘴!
𝘓𝘦́𝘨𝘺 𝘫𝘰𝘣𝘣 𝘦𝘮𝘣𝘦𝘳, 𝘦́𝘴 𝘵𝘶𝘥𝘥, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘬𝘪 𝘷𝘢𝘨𝘺, 𝘮𝘪𝘦𝘭𝘰̋𝘵𝘵 𝘷𝘢𝘭𝘢𝘬𝘪 𝘶́𝘫𝘫𝘢𝘭 𝘵𝘢𝘭𝘢́𝘭𝘬𝘰𝘻𝘰𝘭, 𝘢𝘬𝘪𝘵𝘰̋𝘭 𝘢𝘻𝘵 𝘳𝘦𝘮𝘦́𝘭𝘦𝘥, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘪𝘴𝘮𝘦𝘳 𝘵𝘦́𝘨𝘦𝘥.
𝘕𝘦 𝘬𝘶̈𝘻𝘥𝘫 𝘵𝘶́𝘭 𝘦𝘳𝘰̋𝘴𝘦𝘯. 𝘈 𝘭𝘦𝘨𝘫𝘰𝘣𝘣 𝘥𝘰𝘭𝘨𝘰𝘬 𝘷𝘢́𝘳𝘢𝘵𝘭𝘢𝘯𝘶𝘭 𝘵𝘰̈𝘳𝘵𝘦́𝘯𝘯𝘦𝘬.
Ha tudatosítjuk magunkban, hogy a szeretet alapvetően egy képesség, sokkal könnyebben fogunk tudni elfogadni dolgokat, történéseket és embereket az életünkben. Csak egy példa erre: a legjobb barátod elfelejti a születésnapodat, de ettől valószínűleg nem múlik el az iránta érzett szereteted. Biztosan haragszol rá, vagy egy kicsit csalódsz benne, de ettől még képes vagy őt ugyanúgy szeretni, hiszen nem azért szereted, mert elvárod, hogy ajándékot vegyen neked, hanem azért, mert ő az, aki. Képes vagy őt szeretni és nem az ajándékot, amit tőle kapsz.
Nem mondom azt, hogy könnyű feladat minden napnak úgy nekimenni, hogy akkor én most a szeretetet választom, de nem is lehetetlen. Nem azt mondom, hogy hurrászuperhepinek kell lenni reggelente és minden szembejövőt körbecsókolni és megölelni, de mondjuk mi lenne, ha úgy indítanád a napjaidat, hogy belenézel a tükörbe és kimondod magadnak, hogy ’szeretlek’? Ez az első lépés. Az önszeretet.
Amikor már nem utálod magad és elfogadod, megszereted azt, aki te vagy, sokkal könnyebben fogsz másokat is elfogadni és szeretni. Nem, nem arról van szó, hogy a legádázabb ellenségednek is keblére kell borulnod (bár azt sem tudom, hogy lehet-e valaki igazán ellenség, vagy inkább csak ellenfél) és nem lehet senkinek olyan tulajdonsága, ami idegesít és egész nap úgy kell viselkedned, mintha te lennél maga Buddha. A lényeg a szándék. Az, hogy elhatározod magad amellett, hogy előítéletek nélkül fordulsz valami vagy valaki felé. Az, hogy te képes vagy szeretni és megadni saját magadnak az esélyt arra, hogy a maximumot tedd bele egy kapcsolatba, legyen az bármilyen vonatkozású: munkahelyi, családi, baráti, szerelmi. A legfontosabb az, hogy a szeretet, ami belőled indul, elsősorban nem a másikról szól, hanem rólad.
Tehát a kérdés: szeretsz vagy nem szeretsz? Választod-e a szeretetet a félelem helyett? Minél többször döntesz a szeretet mellett, annál nyitottabb leszel, hogy észrevedd a mindennapi apró csodákat az életedben. És hogy el ne felejtsd, hogy mi is a téma alfája és ómegája, zárásként álljon itt Antoine De Saint-Exupéry gondolata:
„𝐀 𝐒𝐙𝐄𝐑𝐄𝐓𝐄𝐓 𝐀𝐙 𝐀 𝐅𝐎𝐋𝐘𝐀𝐌𝐀𝐓, 𝐌𝐄𝐋𝐘𝐍𝐄𝐊 𝐒𝐎𝐑𝐀́𝐍 𝐕𝐈𝐒𝐒𝐙𝐀𝐕𝐄𝐙𝐄𝐓𝐋𝐄𝐊 𝐎̈𝐍𝐌𝐀𝐆𝐀𝐃𝐇𝐎𝐙.”
– P.R. –
