Oké, oké, annyit halljuk, de hogyan?
Őszinte leszek, szerintem ez a legtöbb embernek nem egyszerű. Hozunk mintákat a családunkból (nem csak a szüleinktől, hanem ennél sokkal messzebbről is), már az iskolában elvárásoknak kell megfelelnünk, 18 évesen el kell döntenünk, hogy hogyan tovább, gyakorlatilag gyerekként ki kéne találnunk, hogy mit szeretnénk csinálni egész további életünkben. Nem mondom azt, hogy lehetetlen, de valószínűleg nagy százalékban ez nem így működik. Nálam legalábbis nem így volt. Sőt, azt mondom, hogy még mindig útkeresésben vagyok és merem állítani, hogy sokan vagyunk így ezzel. Nem vagyok egy elveszett ember és olyan kapcsolataim vannak, amiben igazán értékes emberek vannak (hasonló cipőben), így mondhatom, hogy talán a tapasztalat beszél belőlem, amikor azt mondom: önmagunkat megtalálni, önmagunkká válni igenis egy hosszú folyamat.
Mert az egy dolog, hogy az ember tanul valamit, amit jó esetben szeret is, de a felnőtté válás útján annyit változunk, annyi impulzus ér bennünket, annyi mindent tapasztalunk, hogy ember legyen a talpán, aki nem zavarodik bele saját magába. Aztán persze jön a kibogozás időszaka. Rengeteg kérdés merül fel bennünk, amikre válaszokat szeretnénk kapni, és sokszor elfelejtjük, hogy ezek a válaszok bennünk vannak. Ez is egyfajta felismerés az úton, amikor rájövünk, hogy nem csak válaszokat keresünk, hanem meg kell tanulnunk a helyes kérdést is feltenni. Leginkább saját magunknak.
Amíg nem találjuk meg az igazi énünket, addig gyakorlatilag olyanok vagyunk, mint egy kiránduló, aki eltévedt az erdőben és fogalma sincs, merre van a kiút. Sokféle úton elindul, mire megtalálja a hazautat. Na, pont ilyen az önismeret.
Vannak kérdések, amiket érdemes feltenni saját magunknak és ez csak az első lépés.
Íme, egy pár kérdés, amivel egy kicsit közelebb kerülhetsz magadhoz:
• Eddigi életem regényének mi lenne a címe, mottója?
• Mi motivál?
• Miben hiszek?
• Mi a hitvallásom?
• Mennyire élem meg a pillanatot?
• Mennyire szorongok a múlt vagy jövő miatt?
• Mennyit halogatok, mibe menekülök?
• TOP 10 nap az életemben, amit bármikor megismételnék? Van ezek között olyan, ami az elmúlt 1-2 évben történt? Hogyan járultam hozzá én magam ezekhez az élményekhez?
• Milyen céljaim megvalósítása van folyamatban most?
• Kiállok magamért, az elveimért, az értékekért, amiket képviselek?
• Hol vannak azok a helyek, ahol biztonságban érzem magam?
• Kik a legfontosabb személyek az életemben? Miért pont ők? Tudnak róla?
• Milyen viszonyban vagyok magammal? Mit szeretek magamban, mit nem?
• Milyen viszonyban vagyok a testemmel? Mit szeretek a testemen? Mit nem szeretek?
• Milyen erőforrásaim vannak? Miből tudok erőt meríteni nehéz helyzetekben?
• Miben vagyok jó?
• Mit szeretnek bennem a barátaim?
• Miért vagyok hálás?
• Mire vagyok büszke?
• Mi okoz örömöt?
• Mit élvezek?
• Mivel vagyok elégedett?
• Mit teszek azért, hogy feltöltődjek és jó érzéseket szerezzek magamnak?
Elsőre nagyon könnyűnek tűnik megválaszolni őket, de tapasztalatból mondom, nem érdemes csak felületesen végigmenni a listán, mert az csak menekülés. Ülj le, fogj egy papírt és egy tollat és válaszold meg a kérdéseket! Aztán pedig vizsgáld meg, hogy ezek alapján hogyan is gondolkodsz saját magadról és az életedről. Meglepő felismeréseket hozhat ez a lista.
És hogy mi a következő lépés?
Az, hogy figyelj magadra! Mindenben, amit kimondasz, amit teszel, lásd meg az érzéseidet, amik adott szavakhoz, cselekedetekhez kapcsolódnak, mert ebből tudod leszűrni, ezzel tudsz igazán rálátni arra, hogy egyáltalán pozitív érzésekkel tölt-e el egy-egy beszélgetés, a munkád, vagy egy program, amin éppen részt veszel. Ugyanis, ha gyomorgörccsel mész be a munkahelyedre, ott valami gond van. Ha feszült vagy egy beszélgetés közben, akkor vagy a témával nem tudsz azonosulni vagy a személlyel, akivel beszélsz. Persze, van egy csomó olyan szituáció, amit nem tudunk elkerülni, de fontos felismerni azt, hogy hogyan érezzük magunkat benne. Mert amíg ezt nem látjuk, addig igazán magunkat sem fogjuk.
Légy őszinte magaddal! Valld be magadnak, hogy mi az, amit szeretsz és mi az, amit nem! Vedd észre, hogy mi az, ami leszívja az energiádat és mi az, ami hozzád tesz, amitől több leszel. Lásd meg, hogy mi az, amitől szárnyalsz és mi az, ami leláncol!
Tudom, hogy nem egyszerű, én is ezt az utat járom, még mindig az önmagammá válás folyamatában vagyok, de már nem szégyenkezem amiatt, hogy nem vagyok tökéletes és hogy nem megy egyik napról a másikra. És egy dologban biztos vagyok: senki nem született arra, hogy álarcok mögé bújjon, hogy összeszorított fogakkal élje a mindennapjait. Mindenki megérdemli, hogy jól érezze magát, hogy vidám legyen, boldog és örömteli. De ehhez tudnunk kell, hogy kik vagyunk és mi az, amitől szárnyakat kap a lelkünk.
• P.R. •
